Történt pár napja, hogy dijoni mustárral ettem a sült húst. Személyes kedvencem. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a kicsi, akinek pedig a keze is kicsi még, valahogy elnyújtózott a tányéromhoz és egy kiválasztott falatot belemártott a mustárba. És már le is nyalintotta, mielőtt közbeléptünk volna. Vártuk a sírás, rívást, de nem jött. Csak a gyerek nyújtózott újfent a tányér felé, újabb dijoni adagért és cuppogott vigyorogva.

Picit huhogott és lehelgetett, mint egy sárkány, de egyébként tetszett neki a dolog. Nyalinthatott még egyet kettőt... Persze nem hagytuk, hogy befaljon belőle, mert mégiscsak mustár (ráadásul dijoni) és nagyon izgatná a pocakját. Ő sírt, hogy nem ehet többet, én meg lázasan kerestem, hogy egyáltalán mikortól kóstolhatja. Nem találtam (tehát levadászandó az infó), csak annyit, hogy kb 12-18 hónapos kortól. A sima mustár mikró adagját. Szóval a tanulság, hogy titkon kell enni a dijonit mostantól, mert rákattant volna valaki.